A tizenhárom aradi vértanú emléke előtt tisztelegtek pénteken délután a Petőfi szobornál. – Az aradi tizenhármak és az első magyar miniszterelnök vértanúsága azt üzeni a jövendő magyarjainak, hogy az áldozatként hullajtott vérből mindig új élet hasad – hangsúlyozta köszöntőjében Szekeres Ferenc polgármester. Aki azt is hangsúlyozta, hogy október 6-a már akkor is nemzet gyásznapja volt, amikor az aradi vértanúkra, egészen az 1867-es kiegyezésig, csak titokban lehetett emlékezni. – Az aradi tizenhármak mártírhalála, Batthyány és ’48 valamennyi hőse vértanúsága az ország, a kiegyezés utáni egyedülálló felemelkedésben, a magyar polgárosodásban nyert értelmet… Most nekünk is látnunk kell, és meg kell határozni céljainkat is az Európai Uniónak. A mi unokáink is megkérdezik majd, mit tettünk azért, hogy megmaradjon a kultúránk, a nyelvünk, a vallásunk, nemzetünk. Mertetek-e lépni, amikor lépni kellett? A kihívásnak csak összefogással felelhetünk meg. Lehetnek belső kis csatározások, időnként versenyhelyzetek, de a nagy célt, a magyarság megmaradásának célját együtt kell megfogalmazzuk és harcolunk érte – mondta. – Ma az aradi vértanúkra emlékezünk. Azokra a katonákra, akik az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc leverése után a kegyetlen megtorlás áldozatai voltak, akik önként vállalták a halált egy nemzetért, mely sokuknak nem is anyanemzete volt – mondta beszédében Kiszely Jánosné alpolgármester. Hangsúlyozta: – A nemzeti gyásznap által megtanultuk, számunkra a legfontosabb a szabadság, melyért tudunk és akarunk is küzdeni. De azt is megtanultuk, hogy a szabadságharc nem volt hiábavaló küzdelem, a forradalom előtti állapotot nem lehetett visszaállítani. A bukás ellenére a nemzetben nem csak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az alpolgármester arra kérte a ma élőket, hogy merítsenek erőt az aradi vértanúk a hazáért, embertársaikért tudatosan, megfontoltan hozott áldozataiból. Szolgáljon példaként emberi nagyságuk, hiszen csak így maradhat meg a magyarság önmagában… így maradhatunk meg mi magyarok – mondta Kiszely Jánosné. A megemlékezésen közreműködtek a Dózsa György Általános Iskola diákjai. Szögi Armand, Döme Zsuzsanna: Kötél, golyó, hóhér bárdja, míg Szabó Jázmin, az ismeretlen szerző által írt Sírok, hantok című versét szavalta el. forrás: makohirado.hu