Fejlesztések

| Felújított iskola átadása |
| 2010. szeptember 27. hétfő, 18:12 |
|
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Gyerekek! Ennyi diák között az óvatlan felnőtt hajlamos máris tanárnak érezni magát. Persze én most nem fogok dolgozatot íratni, de egy kérdés mégis eszembe jutott. Ki emlékszik rá, hogy hogyan nézett ki az iskolaudvar egy évvel ezelőtt? Én is emlékszem. Egészen máshogy, mint most. Nemcsak azért nézett ki máshogy, mert egy évvel ezelőtt még igencsak fel volt túrva minden az iskolaudvaron. Mindenkinek mást jelent az iskola. A szülőnek azt, hogy kezd felnőni, önállósulni a gyermeke. Már nem csak az otthon melege, az óvoda vigyázó barátságossága veszi körül.
A tanárnak egy helyet jelent, ahol átadhatja a tudást, ablakot nyithat a diákok előtt a világra, képességet adhat a diákok kezébe. Ahol oktatás és nevelés kézen fogva járnak. Emellett természetesen számukra munkahely is, munkahelyi környezettel, munkatársakkal, célokkal és eredményekkel.
A diáknak az ismeretlen felfedezését jelenti, a jövőt, új élményeket, tudást. Az első betű, az első összeadás, az első barát, mind-mind az önállósodáshoz vezető első lépés, első eszköz. Az otthon után itt töltik el gyerekeink a legtöbb időt.
De mit jelent egy településnek, mit jelent Apátfalvának az iskola, a Dózsa György Általános Iskola. Ugyanazt, amit a szülőknek, a tanároknak és a diákoknak. Egy helyet, ahol gyermekeink megismerik a világot, egy helyet, ahol képességet, tudást adhatunk át gyermekeinknek, egy munkahelyet, ahol dolgozunk. Az általános iskola egy ilyen kis településen, mint Apátfalva, több, mint egyszerű épület. Egy hely, ahol bár nyolc év alatt egyre tágabbra nyitjuk a világ kapuját, és elengedjük gyermekineket, de azért tesszük, hogy ha ezen a kapun újra üdvözölhessük a visszatérőt. Az iskola Apátfalván a jövő záloga, a megmaradás. Mert az iskola a település lelke és lelkiismerete is egyben.
Sajnos az apátfalvi általános iskolára nem lehettünk büszkék az utóbbi évtizedben. Természetesen nem a diákok, a tanárok miatt, hanem a külleme miatt. Bizony az ezelőtti tanulási, tanítási környezetet mindennek lehetett nevezni, csak nem inspirálónak. Persze a pedagógusaink megtettek mindent, amit lehetett, hogy otthonosabb legyen az épület, melyben oly sok időt töltenek gyermekeink, de van egy határ, amelyen túl a kreativitás már kevés.
Ezért jött jó időben az Európai Unió biztosította pályázati forrás, melyet sikeresen tudott lekötni az önkormányzat. A pályázati támogatás segítségével fel tudtuk újítani az iskolát. Ez a felújítás a szükséges és elégséges elve mentén történt, vagyis csak arra, és csak annyit költöttünk, amire és amennyire feltétlen muszáj volt. Így a felújítás után most egy szebb, egészségesebb, barátságosabb, inspirálóbb környezetben fedezhetik fel a világot gyermekeink. Természetesen nem csak a szociális blokkok felújítása volt fontos szempont, hanem az is, hogy az iskola eszközei is fejlődjenek. Az elmúlt négy évben tízmilliós nagyságrendben költöttünk szakmai anyagokra, eszközökre, berendezésekre, a pedagógusok továbbképzésére, hogy minél korszerűbb ismeretanyaggal, pedagógiai módszerekkel szolgálják a jövő generációját.
Mindezt azért tesszük, mert a mi gyermekeinkről, a mi iskolánkról, a mi településünkről van szó. Mert gyermekeinket, akik innen repülnek ki a világ végső megismerésére, még több tudással, ismerettel felvértezve visszavárjuk Apátfalvára.
Köszönöm mindazoknak, akik támogató hatóságként, pályázatíróként, képviselő-testületi, vagy más döntéshozóként, a hivatal munkatársaként, tervezőként, kivitelezőként hozzájárult a projekt, ezen keresztül Apátfalva sikeréhez. Persze a siker fokmérője nem az, hogy végre tudunk-e hajtani egy beruházást, hanem az, hogy hogyan hasznosul, hogyan szolgálja Apátfalva hosszú távú céljait. Ma 35 diákkal több koptatja a padokat ebben az iskolában, mint négy évvel ezelőtt, kevesebb szülő járatja más intézménybe a gyermekét. Én úgy gondolom azért, mert az apátfalvi általános iskolai oktatás jó színvonalú, az iskolai infrastruktúra minősége és a pedagógusok felkészültsége korszerű. Már csak egy feladatunk van: javítani a színvonalat, mert egy közmondás szerint nincs az a megrakott szekér, amire ne férne még egy villával.
Lao-ce szerint utunk, legyen az bármilyen hosszú, egyetlen lépéssel kezdődik. Egyetlen lépéssel, melyre el kell határoznunk magunkat. Erőt kell gyűjtenünk, föl kell vértezünk magunkat testileg, lelkileg, mert nem tudhatjuk, hogy merre visz az út, meddig tart, milyen meredek lesz. Döntenünk kell, hogy merre induljunk, mit szeretnénk elérni, hova szeretnénk eljutni. Hiszen ha nem tudjuk, akkor teljesen mindegy, hogy merre indulunk, minden út oda fog vezetni.
Apátfalva Község esetében az irányt mutató cél egyszerű, és világos: legyen apátfalva élhető település. A cél elérése érdekében az iskola-felújítás bár nem az első, de kihagyhatatlan lépés volt.
Még egyszer köszönöm mindazoknak, akik velünk tartottak a célhoz vezető út egy részén, akik munkájukkal hozzájárultak, hogy Apátfalva sikeres település legyen.
Ezennel az felújított Dózsa György Általános Iskolát átadom a jövő generációjának, a jövő Apátfalvájának.
Varga Péter |